A 19. század második felében a magyar történelem iránti érdeklődés és a magyar Kína-kép több ponton találkozott. A történelem, nyelvészet, néprajz és művészettörténet egyaránt foglalkozott a magyar nép keleti eredetmítoszával. Az első tudományos Kína-expedíció (1877-1880) Széchenyi Béla vezetésével a magyarok Ázsiában maradt elődeinek megkeresésére indult. Azonban mégsem ebben, hanem a természettudományok, a földrajz és geológia területén hozott eredményeket. Az expedíció tagjai kiváló tudományos hátterének, valamint a modern mérőeszközöknek köszönhetően az expedíció fontos tudományos megfigyeléseket végzett és sok adatot gyűjtött, nagymértékben hozzájárulva Kína megismeréséhez. Gróf Zichy Jenő a családja eredetéről szóló legendák tisztázására saját költségén három nagy Ázsia-expedíciót indított, az elsőt 1895-ben a Kaukázusba, a másodikat 1896-ban Turkesztánba. Harmadik expedícióján (1897-1898) Urgán és a Góbi-sivatagon át érkezett Pekingbe. Az expedíció tagjai három hetet töltöttek Sanghajban, majd Hongkongba utaztak, és Szingapúr, Colombo, Áden, Alexandria és Brindisi érintésével tértek haza. Zichy gróf különös jelentőséget tulajdonított a régészeti anyaggyűjtésnek azokon a területeken, ahol a magyar őshazát sejtette. Fő célja az erre vonatkozó bizonyítékok gyűjtése, valamint azoknak az Árpád-házzal (897-1301) kapcsolatos dokumentumoknak a megvizsgálása volt, melyeket Batu kán vitt el 1241-ben Magyarországról.