A magyar utazók nagy körútjai az Európai kikötőkben kezdődtek. A Kelet felé tartók a Szuezi-csatornán keresztül jutottak el az Indiai-óceánra. Megérkezve az indiai szubkontinensre, majd mindegyikük meglátogatta Bombay-t, majd továbbhajóztak dél felé, Ceylon irányába. Ceylonból átszelték a Bengál-öblöt, megálltak Szingapúrban, a Maláj- félsziget déli csúcsán. Innen minden hajó Hongkong felé tartott, amely Kína kapuja, s egyben a magyar utazók legfőbb kikötője is volt.

„Harminc évvel ezelőtt jártam Hongkongban. Most ámulatba ejt látni az elegáns palotákat a tengerparton és a dombokon. A villák egészen a Viktória Csúcsig terjednek, s kiváló utak vezetnek fel a dombokra. Jólétet és bőséget látni mindenütt. A csúcsról az öböl, a maga kis szigeteivel, csodálatos látványt nyújt, körülvéve kimagasló dombokkal, valamint egy csodás és nyüzsgő kikötővel, gőzhajók és dzsunkák százaival.” – írta Hopp Ferenc (1833-1919) műgyűjtő és világutazó 1914-ben.

A magyar utazók, miután hosszabb-rövidebb időt Hongkongban töltöttek, rendszerint a kínai partok mentén folytatták útjukat.