A 19. század második felében a kínai tárgyak gyűjtését nagymértékben ösztönözték a magyarok eredetével kapcsolatos viták. Az érdeklődés központjában az ötvös- és zománctárgyak álltak, elsősorban azért, mert összevethetőek voltak a Magyarországon előkerült régészeti anyaggal.

A Zichy család Kelet művészete iránti érdeklődését jól tükrözik Zichy Ödön (1811-1894) gyűjteményei. Ezeket fia, Jenő (1837-1906) rendszerezte és jelentősen gazdagította is három ázsiai expedíciója során gyűjtött, valamint a gyűjtemény múzeummá fejlesztése érdekében vásárolt tárgyaival. A rövid életű Zichy Múzeum, amely magában foglalta az első Kelet Múzeumot, 1901-ben nyílt meg Budapesten. Zichy Jenő gyűjteménye főleg bronz tárgyakból állt, köztük bronz tükrök, különböző méretű bronz érmék, az Ordosz vidékéről származó fém tárgyak, és régi bronz szertartási edények kései másolatai.

A 19-20. század fordulóján más önálló keleti művészeti gyűjtemények is létrejöttek. Keleti műtárgyak dominálták bizonyos műértők, mint Hopp Ferenc (1833-1919) és Delmár Emil (1876-1959) gyűjteményeit. A tehetős optikus, Hopp Ferenc ötször utazta körül a Földet, háromszor látogatott el Kínába, műtárgyakat elsősorban Hongkongban, Sanghajban és Pekingben vásárolt, leginkább régiségkereskedésekben. Ezek a boltok igen kiváló minőségű, szépen elkészített korabeli, a nyugati vásárlók által igen keresett tárgyakat kínáltak, köztük kerámia, lakk, rekeszzománc és bronz munkákat, valamint bútorokat.

Az első világháború után, 1919-ben Hopp Ferenc a magyar államnak adományozta több mint 400 kelet-ázsiai műtárgyat tartalmazó gyűjteményét. A gyűjteményt budapesti villájában őrizte, amely később az ő nevét viselő múzeummá vált. A kínai gyűjtemény legszebb darabjai között szobrok, Ming- és Qing-kori kerámiák, rekeszzománc és lakkmunkák, ill. késői féldrágakő faragványok vannak.