Magyarország 19. századi történelme tele van viszontagságos fordulatokkal és látványos eredményekkel. A század első évtizedeiben a Habsburg-elnyomással szemben reformmozgalom indult meg, amelynek célja a polgári haladás és a nemzeti függetlenség elnyerése volt. E célok elérésére, s a magyar nyelv és kultúra támogatására jöttek létre az olyan nagy nemzeti intézmények, mint a nemzeti könyvtár és a múzeum, valamint a Magyar Tudományos Akadémia.

Az Európán végigsöprő 1848-as forradalmak Magyarországot is elérték. Az ország függetlenségéért vívott küzdelmet azonban kevesebb, mint két év alatt leverték, majd a megtorlás és elnyomás időszaka következett. 1867-ben – Stein Aurél születése után öt évvel – létrejött a kiegyezés, és az Osztrák-Magyar Monarchia keretében Magyarország visszanyerte függetlenségét. Nagyszabású fejlődés vette kezdetét a gazdaság, a kultúra és a tudományos élet terén. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesülésével létrejött az új főváros, Budapest, amely hamarosan Európa egyik leggyorsabban fejlődő városává vált.

E különleges történeti pillanat és hely adta Stein Aurél egyedülálló örökségét, akinek kereskedő, gyáros és értelmiségi családja egyaránt kivette a részét a szabadságharcból, valamint hozzájárult az ország gazdasági és kulturális fejlődéséhez.